Györgyi: "Elsô mutétemre készültem, ott vártam a felvételi irodán. Sorba hívták be az asszonyokat, mondtam is magamban, de sokan állnak itt, mindenki mutétre vár? És aztán kiderült, hogy nagyon sokan abortuszra várnak. De akkor felmerült bennem, hogy fene vigye el, hát én nekem nem lehet, ô meg elveteti, adja inkább nekem. És akkor nagyon rossz érzés fogott el, hogy pont velem történik ez, pont nekem nem lehet gyerekem?"

Karcsi: "Az az érzésem, hogy az ember mindig szembe akar szállni a természettel és az soha nem fog neki sikerülni."

"Itt egy mozgó spermium, amelynek szép a feje, arányosak a méretei, megfelelô a mozgása is. Most megtörténik a spermium megbénítása, fölé megyek és rávágok a farkára egyszer-kétszer, amíg a mozgását meg nem szünteti. A természetes szelekció inkább az én szelekcióm által muködik."

Éva: "Valahogy úgy van, hogy velem soha nem történnek csodák, soha nem velem történnek csodák. ... Ha az ember eldöntötte, hogy úgyis csinálja, amíg lesz gyereke, nem az a baj, hogy nem lát belôle kiutat, hanem az a baj, hogy most nincs. Úgyis tudom, hogy lesz gyerekem, majd lesz, de amikor az ember látja a petesejteket, a megtermékenyült a petesejteket és tudja, hogy ez kb. a huszadik, aki nem maradt meg."

János: "Szerintem Magyarországon a meddôség egy szégyenbetegség, amelyrôl nem beszélünk, csak pusmogunk."

"…és mégsincs terhesség, persze vannak ismeretlen tényezôk… Sajnálom szegényeket, nem borulok ki, profi vagyok. Ez az életünk, hogy nem sikerül. Háromból-négybôl sikerül egy… Nem borulok ki, csak keressük az okot, és ha nincs elég szenvedély benned, akkor rossz szakember vagy."

Tündi: "Az, hogy én most megaláztatást érezzek, mert most megint fel kell feküdni, mi ilyenekkel már nem foglalkozunk. Ha ezzel foglalkoznánk, akkor ez iszonyatos lelki stressz lenne, nem szabad."

Laci: "Most vagy gyereket akarok vagy a saját lelkemmel foglalkozom."