A Családalapítók Egyesületét 1991. decemberében olyan házaspárok hozták létre, akik éveken át küszködtek a meddőség problémájával, és saját bőrükön tapasztalták, hogy pontos és hiteles információk hiányában mennyire kiszolgáltatottak a paciensek. Legtöbben éveken át bolyongtak az egészségügy labirintusában, míg eljutottak a megfelelő intézményekbe, s eközben az is világosság vált számukra, hogy nagyon sok házasságot érint ez a súlyos gond.

Ezeknek a lehetőségeknek köre a 80-as évek elejétől kezdve rohamosan bővült Magyarországon is, és eddig sok ezer gyermek világrajöttében játszott szerepet. Tíz évvel a világelső angol kislány, Louise Brown után, 1988-ban hazánkban is megszületett az első lombikbébi. Számuk 2000-re meghaladja a 4.000, s még többen is lehetnének, ha a tájékozatlanság, az információhiány, az előítéletek és félelmek sokasága, a gazdasági bajok nem nehezítenék meg a meddőség hatékony kezelését.

A Családalapítók Egyesülete azzal a céllal jött létre, hogy a maga lehetőségeivel és eszközeivel enyhítsen ezeken a gondokon. Fő feladatának tekinti a betegek informálását és érdekképviseletét, a közvéleményformálást, az ismeretterjesztést és felvilágosítást rendezvények, kiadványok, gyakori médiaszereplések és személyes kapcsolattartás útján.

Az egyesületnek tagja lehet mindenki, aki céljainkkal rokonszenvezik. 1998. év végégre 1.000 tagunk volt, ám létszámunknál jelentősebb súllyal bírunk, hiszen sok-sok ezer ember ügyének nyilvános képviseletét vállaltuk fel. Fontos, hogy minél többen lépjenek be közénk, mert csak így van esélyünk a betegek érdekeinek megfelelő képviseletére. Szívesen vennénk azok jelentkezését, akik szeretnének részt venni az egyesület munkájában, irányításában.

A Humán Fertilizáció (lombikbébi) Alapítványt az egyesület hozta létre az érintettek még hatékonyabb támogatása érdekében. Erre égető szükség volt, hiszen míg kezdetben elsősorban az előítéletekkel, az információhiánnyal kellett megküzdenünk (nem beszélve arról, hogy akkoriban az országban csak két intézményben fogadták a betegeket), addig napjainkban a legnagyobb gond a beavatkozásokért fizetett gyógyszer és egyéb térítési díjak rendkívül magas összege. A szükséges gyógyszerek költsége az elmúlt 3 évben a tízszeresére emelkedett. Az Egészségbiztosítása Pénztár jelenleg 5 beavatkozást finanszíroz, amennyiben ezek eredménytelenek az újabbakért már több százezer forintot kell fizetni. Azt gondoltuk, hogy az alapítvány meg tudja akadályozni a kontraszelekciós folyamatokat; reméltük nemcsak a gazdagok kiváltsága lesz, hogy ily módon élhessenek teljes családként.

Az elmúlt években sok lehetséges adományozóval, a különböző döntéshozó testületek munkatársaival, a média képviselőivel és egyszerű érdeklődőkkel volt alkalmunk tárgyalni a meddőség problémaköréről. Megdöbbentő volt számunkra, mennyi a tévhit ezzel a nagyon súlyos következményekkel járó betegséggel kapcsolatban. Most megpróbáljuk összefoglalni a legtipikusabb ellenérveket, bízva abban, hogy az Önök döntését pozitívan befolyásolhatjuk.

1. A WHO felmérése szerint a házasságok 12-14 %-a meddő, noha a gyermekvállalás szándéka fennáll. A meddőség "okozója" 40-40 %-ban a férfi, illetve a nő valamilyen betegsége. A Statisztikai Hivatal adatai alapján Magyarországon ez 150-200 ezer házaspárt jelent. Akkor még nem is beszéltünk az élettársi viszonyról, mely már elfogadott hazánkban is.

Amikor ezt a megdöbbentő számot említjük, úgy tűnik, hogy ez egy feneketlen kút, amibe hatalmas pénzeket lehet önteni, számottevő eredmény nélkül. Ez így természetesen nem igaz.

Hiszen itt nem arról van, hogy 150-200 ezer házaspár szorul a lombikbébi módszerre, hanem arról, hogy ennyien nem képesek természetes úton szülővé válni. Nagy részük gyógyszeres, vagy egyéb kis költségű eljárás révén gyógyítható. Az ún. lombikbébi eljárás csak a legvégső, igaz a legdrágább, de sok esetben kikerülhetetlen beavatkozási forma.

2. Komoly ellenérv az is, hogy olyan pároknak, akik nem képesek fedezni a kezelési költségeket talán nem is kellene gyerek, hiszen hogyan tudják majd megadni mindazt, amire szüksége lehet, minek még több szegény sorban élő gyermek.

Tudni kell, hogy ezek a párok hosszú-hosszú éveket töltenek el avval, hogy orvosolják problémájukat, rengeteg pénzt, időt és energiát fordítva erre. Szinte természetes, hogy még a jobb módban élők is megsínylik anyagilag ezt a küzdelmet. Amikor végre eljutnak a megfelelő intézménybe (ha eljutnak), viszonylag rövid időn belül kell súlyos tíz- és százezreket kifizetniük, s természetes, hogy külső segítség nélkül ezt nem tudják megoldani. A társadalombiztosítás jelenleg 5 beavatkozást finanszíroz; sajnos, sok esetben ez kevésnek bizonyul, és további kezelések szükségesek. Egy IVF-ET (lombikbébi eljárás) több százezer forint, gyógyszerköltsége 100-150 ezer forint körüli, s ezt gyakran utazási költségek is terhelik. Az országban 8 helyen működik meddőségkezelő centrum, ebből 5 Budapesten. A sikeres terhesség létrejötte után a párok rövid idő alatt anyagilag ismét megerősödnek.

3. Egy további tévhit talán az elnevezésből adódik. Azt hiszik, hogy a gyerekeket lombikban "kotyvasztják össze"; futószalagon, rendelésre készítik el meghatározott hajszínnel, nemben stb. Sokan úgy gondolják, hogy néhány hetet, hónapot, vagy talán a teljes időt ott tölti a baba. Természetesen ez is nagy butaság. A kisbaba fogantatásának körülményei mások, de 48 óra múlva minden ugyanúgy megy, mint a természetes úton. Valójában nem is lombikot használnak, hanem egy pici tálkát. Ebbe helyezik bele a különböző kezelések után kinyert női petesejtet és férfi hímivarsejtet, megvárják az egészséges osztódást és a petét visszahelyezik a nő méhébe.
4. Sokan azt hiszik, hogy az így világrajött gyermekek kis Einstein, vagy éppen mindenféle születési rendellenességben szenvednek. Egyik sem igaz! Ilyen módszerrel nem lehet zseniket létrehozni. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a magzat egészsége szempontjából jóval előnyösebb a lombikbabák helyzete, hiszen már fogantatásuk előtt számítanak jöttükre; a szülők megpróbálnak egészségesen élni, sokat pihenni és általában mindent megtesznek az optimális körülmények biztosítása érdekében.
5. Az emberek többsége nem érti meg, hogy az ilyen módszer segítségével született gyermekek ugyanolyanok, mint társaik. Megtörtént, hogy egy óvodás elesett és beütette a fejét. Az óvónők tudták, hogy a gyermek lombikbaba. Nem mertek hozzányúlni, ehelyett hívták a szülőket, hogy azonnal jöjjenek, mert a gyerek vérzik és egy lombikost nyilván nem lehet ugyanúgy ellátni, mint társait.